Posted by | Posted in Archivum | Posted on 10-01-2007
(Nyomtatásban megjelent: Internet Kalauz – 2000 február)
“Get paid to surf the web” avagy “Keress pénzt szörfözéssel” – e szlogen alatt árasztotta el az elmúlt év legnagyobb és egyben talán legkárosabb hisztériája az internetet. A lavinát az AllAdvantage nevű amerikai cég indította el 1999 tavaszán, amikor megjelent vadonatúj webreklám koncepciójával, ami nem kevesebbet ígért, mint hogy forradalmasítja a reklámozó cégek és az internetező közönség kapcsolatát. Az új elképzelés hihetetlen nagy sikert aratott a szörfösök körében, akik számára az AllAdvantage jól kecsegtető kereseti lehetőséget ígért.
A lavinát az AllAdvantage nevű amerikai cég indította el 1999 tavaszán, amikor megjelent vadonatúj webreklám koncepciójával, ami nem kevesebbet ígért, mint hogy forradalmasítja a reklámozó cégek és az internetező közönség kapcsolatát. Az új elképzelés hihetetlen nagy sikert aratott a szörfösök körében, akik számára az AllAdvantage jól kecsegtető kereseti lehetőséget ígért.
Aki nem ismerné, a rendszer lényege, hogy regisztrált tagoknak az online töltött idő után óránként 0,50 dollárt fizet, amennyiben ez idő alatt az illető képernyőjén üzemel az ún. "Viewbar" - egy kis ablakocska, melyben folyamatosan reklámok futnak. Az óránkénti 50 cent, azaz havi 40 óra szörfözéssel elérhető havi 20 dolláros kereseti lehetőség természetesen nem hozta volna ennyire lázba a világ szörföseit, ha a rendszer egyébként korántsem tehetségtelen kiagyalói mindezt nem spékelik meg egy csábítóan megfogalmazott, havi több ezer (!) dolláros jövedelem lehetőségét ígérő többszintű, közismertebb nevén MLM (multi-level marketing) jutalékos rendszerrel.
A cég 1999 márciusában nyitotta meg példátlan gyorsan népszerűvé vált web oldalát a www.AllAdvantage.com címen. Az MLM rendkívül hatékony promóciós erejének hatására az AA-mizéria hamarosan az egész netet kíméletlenül elárasztotta. Beindult a nagy beszervezősdi, a könnyű jövedelem reményében az új tagok az online marketing minden szóba jöhető eszközét kihasználva igyekeztek minél nagyobb piramist maguk alá építeni. Megteltek az AA tagok célzott üzeneteivel a moderálatlan levelező listák, online fórumok, ingyenes apróhirdetők, chat szobák, és web oldalak ezreire kerül fel a lila-fehér AA banner, és megállíthatatlanul szaporodni kezdtek a kifejezetten a tagtoborzás
céljából farigcsált honlapok, illetve az ezek látogatottságának növelését célzó agresszív reklámok. A beszervező kód sok netező egyéni aláírás fájljába is beépült, így még a magánlevelekben is felbukkantak azok üzenetei, akik az email erejével próbáltak minél szélesebb körben új tagokat maguk alá szervezni. Mindennek hatására az AllAdvantage regisztrált tagjainak száma már az első 3 hónapon belül meghaladta a 2 milliót.
Közben újra és újra átélhettük azt a roppant lehangoló az érzést, amikor egy rég elveszett osztálytárs/családtag/ismerős felbukkanásának csak addig tudunk örülni, amíg ki nem derül a hívás valódi célja: mindössze +1 tagnak kellettünk a cimbora hálózatába. A net esetében a távolból felbukkanó ismerősünktől, egy kacifántos web címet kapunk, melyre kattintva - micsoda szerencse! – mi magunk is bekerülhetünk a neten meggazdagodók táborába, de természetesen csak akkor, ha vállaljuk, hogy magunk is tovább építjük a hálózatot.
MLM szakértők véleménye szerint a jó network marketing rendszer alapja egy kiváló minőségű, termék vagy szolgáltatás, melynek fő ismérve, hogy egyedisége miatt nehezen koppintható.
Ennek a kritériumnak semmiképpen sem felel meg az AllAdvantage rendszere, hiszen kirobbanó sikerének hatására hónapokon belül tucatszám jöttek létre az azonos koncepcióra épülő újabb és újabb vállalkozások, hasonlóképp MLM rendszerben toborozva a tagokat, és egyben megsokszorozva a neten cirkuláló hirdetések számát. A nálunk is ismertté vált ún. surfmoney programok a: Spedia, ValuePay, GoToWorld, Utopiad, DotAD, ePipo, SharkHunt, DeskTopDollars, Surfing2Cash, de megjelentek a reklámot tartalmazó emailek után fizető (vajon van, aki nem kap elég email reklámot enélkül is??) szintén network marketing módszerrel építkező cégek is, ld. AmazingSolution.
Nem sokáig váratott magára az AllAdvantage hazai adaptációja, ami Forinter.net néven indult 1999 nyarán. Bognár Attila a website tulajdonosa maga is bevallja, hogy az amerikai mintára hozta létre a magyar változatot, melynek szlogenje: "Szörfözz a magyar hirdetők forintjaiért!". Kérdés azonban, hogy sikerül-e magyar hirdetőket találnia, akik forintokat tesznek a rendszerbe? Az ígéretek ellenére ugyanis "Forintbar" letöltéséhez év végéig sem juthattak
hozzá a tagok, a weblapon, éppúgy, ahogyan annak koppintásán a Sokpenz.net-en is, még mindig csupán a tagszervezés folyik.
Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az internetet elözönlő spam áradatról Bognár Attila a Forinter.net tulajdonosa így válaszolt: "Szigorúan tiltjuk a spammelést. Minden tagunknak a figyelmébe ajánljuk Anti Spam Elvünket, ami weblapunkon olvasható. Hangsúlyozzuk, hogy a FORINTernet minden olyan módszer használatától mereven elzárkózik, amely spamnek számít. Tehát tilos kéretlen levelek küldése ismeretlen embereknek. Tilos
olyan levelezőlistákon és egyéb olyan nyilvános fórumokon terjeszteni a FORINTernet rendszerét, melyek nem üzleti kérdésekkel foglalkoznak. A személyes e-mail egyébként sokkal hatásosabb, mint a nagy levelezőlisták. Azokat, akik megsértik az Anti-Spam Elvünket minden előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük a rendszerből. Sajnos eddig már többeknek is meg kellett emiatt szüntetni a tagságát."
Mindez szépen hangzik, azonban jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy hol az az ember aki képes figyelemmel követni a neten működő összes levlistát, fórumot és hirdetőt, nem beszélve az átlátszó szándékkal megfogalmazott promóciós célú magánlevelekről? Ott díszeleg az "Anti-Spam Policy" az AllAdvantage és a többi másolt rendszer honlapján is, kellőképpen be is bizonyosodott, mennyire jelent visszatartó erőt a sok beszervezett tag után busás jövedelmet remélő hálózatszervezők számára az értelmes írott szó. Ez egyébként is már messze nem ternet-specifikus, sokkal inkább emberi-etikai kérdés, ami semmilyen policy-val nem szabályozható.
A spam tehát árad, a hálózatépítők kezében megelevenedik a bűvös csodaszer,a potenicális tagok ezreinek elérését megkönnyítő világháló.
Az HIX érdekes internetes oldalakat ajánló levelező listájának egyik törzsolvasója eképp fakadt ki az egyre irritálóbb levéláradatra reagálva, és találó soraival sokunk véleményét tolmácsolta:
| "Szörfözéssel pénzt keresni – igen, a hír igaz! Nem csak a spedia.nettel kapcsolatban, a többi tizenhatezer hasonló szolgáltatással kapcsolatban is. S valahányszor megjelenik egy ilyen tudósítás a Kukkerben, pontos tájékoztatásunk érdekében a hír beküldője mindig siet közölni: Jelentkezni itt lehet :http://www.spedia.net/cgi-bin/ddir/tz-cgi?/run=xxxxxx-refid=101389 Nem, a világért sem úgy,hogy "www.spedia.net". Hiszen ha beszervezel valakit, akkor őutána is kapsz pénzt – az egyéni azonosító számnak tehát benne kell lennie a címben. Az én, _én,_ ÉN sorszámomnak, különben nem tudok beszervezni senkit, nem kapok még plusz tíz centet óránként. De ezt ugye nem kötöm a publikum orrára. Még megvádolnának, hogy nyerészkedek, pedig hát nem kerül ez semmibe az illetőknek, olyan mindegy neki, hogy az én, _én,_ ÉN sorszámomon keresztül regisztrálja magát vagy anélkül, de nekem, _nekem,_ NEKEM nem mindegy, csak akkor kapok pénzt, _pénzt,_ PÉNZT, ha ott van a sorszámom is. Nem, nem muszáj ezt közölni. Az emberek olyan rosszindulatúak, felhasználják a mástól kapott információt és nem fizetnek érte semmit. E listának, gondolom, több ezer olvasója van. Ha csak minden tizedik egy ilyen piramis-szolgáltatóra íratkozik fel, az néhány száz reference ID, néhány száz rövidke híradás a remek internetes pénzkereseti kehetőségről, ami nem különbözik ugyan az előtte meg az utána megjelenő hozzászólástól, talán még a honlap is ugyanaz, de egy különbség mégis lesz, a legfontosabb, a gyönyörűséges "reference ID", a meggazdagodás kulcsa, az Eldorádó." |
Az "itt a nagy lehetőség" stílusban megfogalmazott honlapokon (lásd pl.: www.nexus.hu/hackid) olvashatunk efféle mondatokat:
"Ha mondjuk szerzel 10 embert és négy szinten át mindenki 10 embernek átadja a lehetőséget, akkor havi 50.000 dollár körül keresel. A lehetőség teljesen ingyenes, semmiféle kötelezettséggel nem jár, és kb. 3 perc regisztráltatni
magad!"
Az ilyen "túl szép, hogy igaz legyen" ajánlatok ellen felvértezett értelmes gondolkodású ember számára nyilvánvaló az állítás hamissága. Ott csúszik hiba a naívan hirdetők számításába, hogy feltételezik: csoportjuk minden tagjának sikerül még ugyanannyi tagot maga alá szervezni, holott a következő szinteken beszervezhető tagok száma mindig csak töredéke a felsőbb szintekének. Így a ténylegesen elérhető jutalék messze alatta marad a számított értéknek, ha egyáltalán legitim a cég, hajlandó és tud fizetni a tagoknak, nem omlik össze idő előtt.
Érdekes módon a szélhámosságot gyanítók jóslatai ellenére az AllAdvantage fennmaradt, sőt, a legkorábban belépő amerikai szörfösök már meg is kapták első csekkjeiket, igaz, hogy azon messze nem ezresek, hanem az előzetesen kalkuláltnál lényegesen alacsonyabb összegek szerepeltek. Az AA hivatalos közlése szerint 1999 augusztusában csekkenként átlag 47,77 dollárt küldtek ki a hálózat tagjainak (arról már hallgattak, ezt az infot csak a tagok tették hozzá a webmarketing fórumokon, hogy ezek az augusztusban postázott csekkek a előző három hónapra vonatkoztak, azóta nem is ismertettek ilyen adatokat). A piramis csúcsán álló kisebbség (ld. az ötlet gazdái, a cég tulajdonosai) számára azonban mindez nyilván bomba üzlet.
Az AllAdvantage tehát töretlen ambíciókkal terjeszkedik, időközben 300 alkalmazottat foglalkoztató vállalattá nőtt, 9 amerikai városban és Londonban nyitott irodát, a hálózat regisztrált tagjainak száma pedig 1999 végére
megközelítette a 4 milliót. Ezt a taglétszámot 240 ország szörfösei teszik ki, akik mind izgatottan várják, mikor kapnak végre zöld lámpát a viewbar letöltéséhez. A fizetett reklámnézegetéshez szükséges alkalmazást egyelőre csak az USA-ból Kanadából és Nagy-Britanniából lehet letölteni, de már régóta kilátásba helyezték a nemzetközi nyitást, a cég ígérete szerint a 2000-es év elején megérkeznek Franciaország, Németország, Ausztrália és Új-Zéland szörföseihez. Ennek hatására megállíthatatlanul folyik a világméretű tagszervezősdi, melyből természetesen a magyar szörfösök sem maradhatnak ki.
A Financial Times cikke szerint a legnagyobb veszély, hogy az iszonyatos számú jelentkezőhöz mérten nem tudnak majd szert tenni elegendő fizetett hirdetésre. Ezt bizonyára tudni vélik az AA menedzserei is, akiknek vélhetően kialakult már valamiféle elképzelésük arra vonatkozóan, hogyan aknázzák ki a 4 milliós taglétszámban (közösségben, ahogy ők nevezik) rejlő üzleti
lehetőséget azaz vásárlóerőt. Az AllAdvantage Prio.net-tel kötött szövetsége leginkább egyfajta vásárlói klub kialakítását vetíti előre, ami már közel jár a begyűjtött címek célzott marketing ill. kereskedelmi célú felhasználásához.
Sok tekintetben igaza a "webreklám" levelező lista Lord nevű hozzászólójának,
aki eképpen fogalmazott:
| "Hogy miért nem hiszek a surfmoney-ban? Tessék 5 érv: 1. Én még nem láttam Magyarországon élő embert, akinek egy ilyen cégtől jött volna csekkje. (a szerző megjegyzése: időközben felbukkantak az interneten a bizonyítékul bemutatott első csekkek, melyek szerint a Spedia, ill. Getpaid4/Advertising.com már fizetett néhány embernek Magyarországra is – igaz, nem nagy összegeket) 2. A józan paraszti ész azt súgja, egy cég sem olyan hülye, hogy a semmiért kifizessen ennyi pénzt. Fél óra alatt lehet találni olyan progit, ami megoldja, hogy ne zavarjanak a reklámok, miközben elvileg "nézed", tehát a dolog kikerülhető – és ezt a hirdető cégek is tudják! 3. Túl magas az összeg: 0.50 $-ért átlagosan a piacon kiakakult átlag 0.10 centes clickthrough jutalékkal és, 1 %-os kattintási aránnyal számolva 500 ember lát egy reklámot. Egy óra alatt egy szörfös nem néz meg 500 különböző bannert, az tuti, tehát reklámértékben messze elmarad a hagyományos pay-per-click hatékonyságától. 4. Épeszű ember nem lép be akármilyen MLM hálózatba, lévén a beszervezhető emberek száma véges. 5. Végül pedig biztos nem tennék olyan programot a gépemre, ami on-line ki tudja még mi mindent csinál. A szervező cégek előtt viszont le a kalappal: nagy ötlet, hogyan jussunk nevetséges összegért és energia-ráfordításért milliónyi e-mail címhez, személyes adatokhoz, statisztikákhoz, miegymás." |
Azt, hogy a hirdető cégek nem igazán rajonganak az újfajta reklámozási
formáért jelzi, hogy a legtöbb PTS (pay to surf) szervező még ma is csak
a tagtoborzásnál tart, tehát egyelőre sem hirdető, sem pénz nincs a láthatáron.
Az ígéreteket időben egyre távolabb tolva hagyják, hogy a regisztrált tagok
elvégezzék a vállalkozás hatékony marketingjét, és addig is, amíg nem sikerül
fizető hirdetőt találni növeljék a honlap ismertségét, látogatottságát,
a beszervezett tagok (regisztrált email címek) számát.
Ez megy is könnyedén, köszönhetően a szörfösök hiszékenységének. Azok,
akiket megpróbáltam lebeszélni arról, hogy túlzottan beleéljék magukat
a get-paid-to-surf távlataiba, mind ugyazon érvet hangoztatták: "hiszen
nincs semmi veszítenivalóm, itt nem kell előre semmit befizetni, a csatlakozás
ingyen van, és ha mégiscsak sikerül így egy kis pénzt keresni, az tiszta
haszon!"
Csak látszólag igaz ez az érvelés, ugyanis nem számol a promócióba fektetett
munkával, és az elfecsérelt energiákkal. Az online marketing idő-
és munkaigényes tevékenység, az MLM tagszervezés nem kevésbé. Ráadásul
sokan forgalmas internetes honlapjukat használják hirdetőtáblaként, ahol
az értékes hirdetési felületet lekötik a PTS programok bannerjei. Egy napi
többszáz látogatót vonzó honlap tulajdonosa jobban jár, ha oldalaira inkább
jól működő partnerprogramok bannerjeit teszi fel, amivel ha nem is dollár
ezreket, de tisztességes, előre kalkulálható mellékjövedelmet termelhet.
A bosszantó spamming-áradaton kívül a jelenség másik káros hatása, hogy
a "keress pénzt az interneten" szlogen sokak értelmezésében egyenlővé vált
az online MLM rendszerekkel, elvonta a figyelmet a komolyabb e-business
lehetőségektől, holott épp az 1999-es év volt az, amikor a hagyományos
kattintás illetve vásárlás után fizető affiliate programok, virtuális ügynökségek,
a weblap tulajdonok számára szponzálást jelentő különféle online reklám
lehetőségek minden korábbinál látványosabb fejlődése valósult meg az interneten.
Mivel kezdettől fogva szkeptikusan és a fenti ellenérzések miatt csupán
kívülállóként figyeltem a szörfös pénzkeresést kínáló programok térhódítását,
úgy gondolom, csak akkor lesz teljes a körkép, ha szót adunk azoknak is,
akik bevallottan nem kevés időt és energiát fektettek ezen hálózatok építésébe.
Egyetértő olvasói levelek:
1. Keressünk sokpénzt forinternetezéssel
– hülyítsük az embereket?
2. Három hónap alatt kb. 300 taggal nem értem el a 30 dolláros minimumot 
3. A Sokpenz.net megvette a Forinter.net-et
- a csapatom összeomlott:-(
4. A Spedia már 870 dollárral lóg - átverés az egész
Ha van akinek az alábbi olvasói levelek hatására sem megy el a kedve a surfmoney hajkurászásától, akkor az megérdemli, hogy drága idejét, internetes ismereteit és kreativitását ebben a fekete lyukban lássa majd elveszni.
Szerző: Wesselényi Andrea
A fenti cikk nyomtatásban megjelent: az Internet Kalauz 2000. februári számában.
Azóta történt:
Az Alladvantage.com megszűnt.
A Forinter.net megszűnt.
A Sokpénz.net megszűnt.
No comment.
Kapcsolódó cikk:
Bezárt a sokpenz.net – Nálunk nem vált be a "keress pénzt szörfözés közben" forma
- Szily László cikke az indexen
